Carducci költészete
Carducci válogatott versei
Európa Könyvkiadó
1961
Ha nem veszek részt a Moly egyik kihívásban (Nobel-díjasok köre https://moly.hu/polcok/nobel-dijasok-kore-3), akkor nagy valószínűséggel nem olvasom el Carducci verseit. Egyébként sem vagyok "versfaló", vagy versimádó, de ha már vers, akkor a maiak. (pl.: Tóth Krisztina). Nos, a felvezetésből kitűnik, hogy
Giosue Carducci olasz költő Nobel-díjas, díját 1906-ban kapta. Először 1902-ben jelölték Nobel-díjra, de akkor azért bukott el, mert kifejezte a "pozitív vallással szembeni ellenszenvét."Amikor végül 1906-ban megkapta a díjat, azzal védték hedonista[1] szemléletét, hogy szenvedélyes hazafiként egykor összetévesztette a
kereszténységet az elvilágiasodott és az olasz szabadságmozgalmakat akadályozó katolikus egyházzal.[2] Íme,
min múlhat egy Nobel-díj.
Carducci magáról így vall: "Én, aki republikánus erkölcsű és neveltetésű vagyok....határozottan és végleg a monarchia hívévé váltam, mert szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy Itália egységét csakis és kizárólag ezen az úton őrizhetjük meg.[3]" A költészettel kapcsolatban pedig ezt mondja: "Utálom azokat az erotikus
nyavalygásokat és azt az örökös énkultuszt, amit a mai rímfaragók űznek." Ugye ismerős szöveg.
Mintha csak Petőfit hallanánk:
A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI
Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
Olvasva Carducci verseit azért találunk benne bőven szerelmi nyavalygást is. Tény azonban, hogy számos hazafias verse van és valóban elkötelezett volt Itália függetlensége és egysége iránt. Mint egy korábbi verseskötet elemzésemben már valahol írtam, a vers csak anyanyelvén értékelhető. A legremekebb költő-műfordító sem tudja visszaadni az eredeti vers zeneiségét és nyelvi leleményét. Carducci versei olaszul
valószínűleg nagyon szépek, lefordítva kicsit laposak.
Budapest, 2016-07-28
dr.Béza Dániel.
[1] Hedonista: Olyan ember, aki azt vallja, hogy az emberi
élet célja az érzéki örömök, gyönyörök átélésére törekedni.
[2] Kjell Espmark: Az irodalmi Nobel-díj. Száz év
története. Európa, 2004.(26. oldal)
[3] Az idézet Nemeskürty utószavában idézett rész átvétele.